Lassan, de biztosan fordult a helyére azokban a percekben a Karma, a Sors kereke amikor Tomi és Csaba dala véget ért az X-faktorban. Szinte hallottam a Végítélet harsonáit, amint a zsűri szavai a néma csendbe kondultak. Ki tudja hány létkör terhe szabadult most fel ezekben a drámai pillanatokban a két ember számára.

A Beavatás című könyv jutott eszembe:
„ Most már a legutolsó és legmagasabb szint előtt állok. Éppoly magas, mint én magam. Egész lényemet betölti a vágy, hogy felemelkedjem. Hiába. Állok, várakozom, nem történik semmi. Ahogy fürkésző tekintetem körbejáratom, meglepődve veszem észre, nem vagyok egyedül, mert ebben a pillanatban hozzám hasonlóan egy másik lény is eléri a hatodik szintet, és könyörögve kér, segítsek neki feljutni a hetedikre. Megértem határtalan vágyakozását, és -megfeledkezve saját vágyamról- megpróbálok segíteni neki, hogy elérje célját.