A minap egy barátnőmnél voltam látogatóban. Ő a belvárosban lakik. Ez nem olyan
nagy dolog, mondhatnád. Viszont én az elmúlt két évemet kismamaként javában itthon töltöttem el, a ház körül tologatva a babakocsit, majd a játszótereket járva. Ha pedig messzebbre mentem, akkor azt autóval tettem meg. A mai nap azonban hosszú idő után egyedül utaztam a BKV által biztosított, kevésbé kényelmes járművel.
Útközben az jutott eszembe, hogy mi emberek mennyire rohanunk, egyik kapcsolatból a másikba. Egyik munkából, munkáról a másikba, egyik tanfolyamról a másikra. Mégis, ennyi rohanás, és ismeretszerzés után sem tudunk sokszor gyökeres, és vágyott változásokat elérni az életünkben. Persze ha nem töltünk egy kis időt egyedül, csendben, akkor nincs ideje a tudásnak tapasztalattá érni. Ilyenkor azonban a válságok segítenek abban, hogy egyedül maradj, és magadban megérleld a változást.