Párválasztás spirituálisan

A minap olvastam az egyik önismereti oldal blogján erről a témáról. Gondolom benned is felmerült már a kérdés: valóban szüksége van egy nőnek férfira? (bár ennél vadabbat is hallottam már: Mire kéne nekem egy férfi?)

Érdekes módon amikor egy nő tudatosodni kezd, és elsajátítja a spirituális gondolkodást, hamar felmerül a kétely ezen a területen.

Ugyanakkor talán nem nyíltan, de mégis ott van a pici kis hang ilyenkor is a füledben: Na de hol a párom? Már én is megérdemlek egy családot. Vajon mi a baj velem?

Erről a P.S. I love you című film egyik jelenete jut eszembe: a férfi ül az étteremben a nővel szemben, és épp szerelmet vall neki. Az egyik mondata így hangzik: Szeretnék már egy olyan nőt találni aki a férfiakhoz vonzódik. Bizony, elég mellbevágó volt ezt hallani.

Vajon a nők többsége miért nem vonzódik a férfiakhoz?
Talán mi is félünk az intimitástól, nem csak a férfiak?
Hogyan jutottunk a családi tűzhely melegétől idáig?

Persze én is tudom, hogy változtak a szerepeink, és igen végre már mi is hívhatunk randira egy férfit. Igaz elég szomorú belegondolni, milyen lesz egy hosszútávú kapcsolatod, ha olyan férfit hívsz fel, aki nem mer nálad kezdeményezni, mert túlságosan tart tőled, vagy már sok rossz tapasztalata volt, stb. (ilyenkor mi nők rengeteg különböző okot tudunk kitalálnia a férfi helyett, pedig csak nem kellünk neki eléggé).

Aztán hallom amikor emberek azért maradnak egy kapcsolatban, mert "Karmikus".

Ez tényleg azt jelenti, hogy szenvedned kell?
Ezt ki mondja?
Valóban ez a nők jövője? Érdekes a férfi nem így gondolkozik.
Akkor ő eleve rosszul van összerakva emiatt?

Azért úgy érzem ez egy nagy csapda. Talán valahol mégis elveszett az iránytűnk? Esetleg csak nem merjük bevallani?

Van egy kártyalap az Arcus arkánum pakliban a Kardok 9-es: A férfi elmegy a csatába, a nő pedig sírva elfordul, mert majd megszakad a szíve. (természetesen más tarot kártyákban is megjelenik ezzel a jelentéssel, de ez a festő nagyon megrendítően ezt a jelenetet választotta ehhez a témához) Ez a lap a félelmekről szól. Az álmatlan éjszakákról, a kételyeidről, amikor a férfi azt teszi, amit tennie kell, és nem te vagy neki az első. Nos, van-e olyan aki ezt nem élte meg? És ha megélted már, akkor valóban nincs szükséged férfira?

Neked mi a véleményed erről?

Ha tetszett, kérlek oszd meg barátaiddal a cikket a Twitter-en, Facebook-on, stb.