Novella a Császárnő lapjához

Azt tapasztaltam az évek folyamán, hogy nőként nehéz
elérni azt a pillanatot, amikor a tetteink gyümölcse végre beérik. Hiszen rohanó világunkban egy nőnek nem igen
van ideje leülni, és végiggondolni mit, és hogyan tett,
és hogyan juthat el a végcélig.

Nekem szerencsére sikerült, nagy ritkán. Ez itt a saját novellám, és az egyik ilyen pillanatot idézi.

Íme:

A jövő érkezése

Ült az autóban, és nézte az utat maga előtt. Az esőcseppek lágyan kopogtak az autó üvegén. Mintha egy dallamot akartak volna elővarázsolni a semmiből. Egy dallamot, ami ismeretlen ismerős a múltból, vagy a jövőből?
Nem tudta honnan jön, és hová tart. A dallam lágyan bekúszott belsejébe, és ott rezgett, és terjedt egyre csak tovább.
Öröm, és elégedettség öntötte el. Először nem is értette, miért. Aztán eszébe jutottak az elmúlt év eseményei. A fájdalmak, csalódások, a keservek… Most messzinek tűnt mindez, mintha sose lett volna. Pedig itt volt vele most is, csak most nem fájt már. Egy eddig ismeretlen új érzés lepte el a szívét, amit már nagyon nagyon régen nem érzett.
Sikerült.
A hála, és az örömkönnyei folytak le arcán. Mintha a kinti világ az Ő érzéseit tükrözte volna. Sikerült! Végre mindaz, amit megálmodott, most kézzel fogható valósággá lett. Itt van, már nem kell érte harcolni, küzdeni, fájni. Megéli, most, itt. Furcsa érzés volt.Nyugalom, elégedettség bújt elő a rejtekéből. Nahát, eddig vajon miért rejtőzött előle? No nem baj, fő hogy itt van. Most már remélhetőleg vele marad, és társa lesz az úton. Köszöntötte Őt, mint régi, kedves ismerőst.
Most új kihívások várnak rá, új emberek, új helyzetek, új feladatok. Egy új élet.Ez az, amit mindig is szeretett volna, és most végre sikerült. Már nem fájt a múlt.Elmúlt, vége van. Új ember született. És az esőcseppek, mint megannyi gyöngyszem az ablaküvegen,csak peregtek lefelé, és egy dallamot játszottak. Egy ismeretlen, ismerős, csodás dallamot.
Te is hallottad már?

Ha tetszett, kérlek oszd meg barátaiddal a cikket a Twitter-en, Facebook-on, stb.