Elmúlás

Megérkezett a november, Mindenszentek ideje, a halottak napja. Ilyenkor egy kicsit lelassulunk, elgondolkodunk. Az elmúlás, a veszteségek előkerülnek újból. Ez az időszak sokat segíthet felkészülni a csendességre, a befelé fordulásra. Hiszen télen a természettel együtt nekünk is szükségünk van a lassulásra, a mélyebb elgondolkodásra. Ez a maggá válás ideje, amikor gyűjtjük az energiát, érlelődünk.

A Tarot kártyában a Halál lapját sokan nem szeretik, mert általában ijesztő képet fest. Ebből az egyik  kivétel a Kazanlár kártya, melyen egy ifjú pár látható, akik egy kancsóból merítenek az új élet vizéből. Ez a legfontosabb üzenete ennek a lapnak. A megújulás, ami feltételezi a régi, idejétmúlt dolgok elengedését. A képen az öregember eltávozik, ami a lejárt dolgok távozását szimbolizálja. Ami lejárt, ami elöregedett, azt el kell engedni. Ezzel helyet adsz az újnak.

Nézzünk akkor egy újabb vetést, ami segíthet ebben:

Először is húzz egy-egy kártyát arra, amit el kell engedned fizikai, érzelmi, ill.
gondolati síkon. Majd ezután húzz egy kártyát arra, hogy milyen új mintát kapsz feladatnak a következő időszakban rövid távon (mely a következő három hónapra szól). Ez lesz az, amit most meg tudsz valósítani.

Nézzünk erre egy példát:

1. Ha a Fizikai síkra az Érme 6-os lapja jön ki. Ez azt jelzi, hogy az állandó pénzügyekkel való foglalkozást el kell engedned, mert nem ez visz előre.

2. Érzelmi síkra kijön a Kehely királya. Ez azt jelzi, hogy nem egy férfitől várhatod a támaszt, a  biztonság érzeted. Talán épp egy kapcsolat végét is jelzi, melynek már lejárt az ideje.

3. Mentális szintre kijön a Botok 7 lapja. Ez azt jelzi, hogy az állandó védekezést kell elengedned. Hisz a világ nem egy farkasokkal teli hely, melyben állandóan küzdeni kell. Itt fontos lecke a nyitottság, a valódi értékek védelme, mely ha megvan, akkor már nincs szükség állandó harcra, hisz a saját igazunkat az életünkkel nyilvánítjuk meg.

4. lapként az Új minta a Kard 2, mely a gondolataid egyensúlyát helyezi előtérbe. Itt az ideje a nem kézzelfogható dolgokra, az érzelmekre nagyobb hangsúlyt helyezni. A Rider tarot kártyáján háttal van a nő a víznek, ezzel jelezve, hogy elzárja magát az érzelmektől.
Bizony itt a feladat a visszafordulás, az érzelmek nagyobb mértékű térhódítása, áramoltatása.

Remélem segít neked is ez az elemzés a következő időszak feladataira.

A következő sorokban pedig megosztok veled egy röpke novellám, amit pár éve írtam szintén halottak napján:

Emlékezés

Csípős hideggel ébresztett a november első napja. Amint kiléptem a házból, megéreztem a tél, az elmúlás leheletét. Hiába ültem be az autóba, és fűtöttem. Éreztem, hogy már nem tudok olyan hamar felmelegedni.
Visszamentem a lakásba, és elővettem a téli ruhák közül a sálaimat, és a kesztyűket. Sorra vettem a bolyhos nyakbavalókat, és kezembe került az irhakesztyű. Megsimogattam őket, és visszaraktam szépen a helyükre. Ti még nem kellettek, még nincs itt a tél, - mondtam magamban.
Aztán előkerültek a vékonyabb ötujjas kesztyűk, ebből kiválasztottam egy párat. Elővettem hozzá egy rövid kis sálat is. Magamra tekertem, felhúztam a kesztyűket, és elindultam kifelé.
A kezem átmelegedett, és megértettem, hogy elérkezett a tél. Hiába tartoztatnánk a napsütést, hiába barnulnak még a levelek a fákon. Ha jól odafigyelek, akkor észreveszem, hogy bizony sok helyen már a tél ujjai gyorsan szaggatják le őket. Ott fekszenek halottan a földön, mementóként jelezve, hogy eljött az elmúlás ideje.
A húgomhoz érkezve, leültem az étkezőbe. Finom kávét főzött, és a meleg bögrét kezembe fogva, az otthon melegén elmélkedtem. Jó érzés volt a családommal lennem, már a hideg is csak rossz emléknek tűnt.
Néztem, ahogy az ebédet elkészíti, szorgosan tesz - vesz a konyhában. Egyszer csak előhúzott a fiókból két mécsest, és meggyújtotta. Előkerült egy szív alakú hamutartó is valahonnan.
Belerakta a mécsest, és a szoba legfőbb helyére állította. Eszembe ötlött mennyivel jobb az égő gyertyát látni benne, mint a cigaretta parazsát figyelni, amint egyre csak füstölög.

Halottak napja van, tudod?- mondja. Akkor eszembe jutott a barátnőm, aki kamaszkoromban
távozott oly sietve ebből a világból. Hangosan kimondtam, közben eszembe jutott a temető, ahol nyugszik. A sírok hidegének emléke a csontomig hatolt, és elfogott a szomorúság.

Ne is mond, mert sírnom kell! - válaszolta a húgom.

Halottak napja van ma, és ma kivételesen meg van engedve a gyengeség, a sírás. Ilyenkor nem néznek furcsán ezért. Vajon máskor miért nem engedjük meg ezt magunknak? Eszünkbe jutnak vajon eltávozott szeretteink? Vagy csak rohanunk, ziláltan, próbálva túlélni az életet?

Addig, míg mi is a túlvilág közelébe érkezünk, és feltesszük a kérdést: Érdemes volt?

Ha tetszett, kérlek oszd meg barátaiddal a cikket a Twitter-en, Facebook-on, stb.