Az út egyik oldalán - A változás nézőpontjában

Tegnap este ahogy kinéztem az ablakon, egy kocsi haladt el pont alattam. Vele szemben pedig jött egy másik.

Figyeltem őket. Az első autó haladt tovább, bár egyértelműen látszott, hogy a másik autó nem áll meg. Mintha kis játékkocsikat láttam volna. Aztán a két autó megállt, és egyik sem moccant.

Az életben is így van. Szinte mindig állóháborút vívunk.

Erről eszembe jutott egy emlék. Pár éve egy meleg nyári délelőtt, a belváros egyik utcájában sétáltam. Egy építkezés folyt benne, ezért nem volt senki rajtam kívül. Először az egyik oldalon haladtam, és a másik oldalt néztem. Később bementem középre, hisz az autók nem jártak itt. Akkor, ott jöttem rá a nézőpont fontosságára. Amikor csak az egyik oldalon megyek, nem látok rá, csakis a másik oldalra. Ami mellettem történik, az egy fura, torz belátást eredményez csupán. Ilyenkor csakis a tőlem távolabb lévő dolgokat érzékelem tisztán. Ekkor végig gondoltam, miért is megy olyan nehezen a változás. Két tarot lap is eszembe jutott róla: a Hold, és a kardok hatos lapja.

Ez a korlátozott látás bizony az életben is így van. Ami a jelenben körülöttem tör- ténik, az nem tiszta sosem. Ahhoz, hogy az legyen, távolodnom kell tőle. Tudom, ez most közhelyes, nyilvánvaló tény. Akkor, ott, azonban villámcsapásként ért a felismerés.

Ezért fontos tehát a másik nézőpont. Ezért látszottak az autók is, kis játékok- nak csupán az ablakomból. Ezért kell minden nagy változás közepette megállni, leülni, vagy átmenni egy másik oldalra. Ez persze történhet egy kedves barát szemével is, aki segít meglátni azt a bizonyos másik oldalt.

A Tarot kártyák közül a Kard 6-os lapja szintén a másik oldal felé, útról szól. Amikor elindulsz, és mivel nincs ilyen mértékű rálátásod, ezért teli vagy félelemmel. Csak remélni tudod, hogy a másik part eljön hamarosan. Azonban arról sejtelmed sincs, meddig tart az odavezető út, és azzal sem vagy tisztában, mi vár ott rád.

A Hold lapja is ezt az élethelyzetet mutatja. A rák ül a pocsolyában. Az már rég elvesztette az átlátszóságát, tehát a helyzete már nem tiszta, posványos. (unalmas, vagy már elege volt belőle)A kutyák azonban, a saját félelmei benne tartják még, mert a kivezető út első lépése már nagymértékű bátorságot igényel. Ezért is olyan nehéz a változtatás, és emiatt is maradunk benne oly sokan a hozzánk már méltatlan helyzetekbe, amit bizony már rég kinőttünk.

Neked is volt már hasonló AHA élményed? Amikor az amit eddig tudtál, hirtelen tapasztalattá vált?

Ha tetszett, kérlek oszd meg barátaiddal a cikket a Twitter-en, Facebook-on, stb.