A türelem hatása

A minap bölcsibe adtam a kislányom, ami persze sokkal nehezebb volt a számomra, mint amire számítottam. Úgy éreztem, előre kell lépnem, de nem látom hová tartok.

Mi lesz most velem?

Gondolom, te is voltál már hasonló érzelmi helyzetben, amikor vágysz a változásra, de mégis nagyon félsz tőle. Amikor pedig eljön, akkor mintha vissza akarnád forgatni az idő kerekét, mert az ismeretlen annyira félelmetes.

Több éjszaka is gondolkodtam ezen, amíg eszembe nem jutott a kártya. Elővettem tehát, méghozzá a Rúna kártyáimat.

Kihúztam a szükségszerűség kártyáját. A szükség, mindig nagy tanítómester, mert összehozza az embereket, és olyan erőket mozgósít benned, amikről eddig nem is tudtál. Ami a szövegben megfogott, az a következő pár mondat:
„türelemmel sikeresen túl lehet jutni az akadályokon, próbatételeken. A türelem elsajátítása nagy ajándék az ezoterikus úton. Ha el tudod fogadni, hogy még nincs itt az idő pl. egy betegség meggyógyítására, cserébe olyan ismereteket, és kapcsolatokat kapsz, melyek segítenek a veled szemben felhalmozódott karmikus adósságokat leróni. A rászorultság érzése, a másik ember támogatása olykor hatalmas teher lehet egy erős ember számára, melyet szintén meg kell tanulnod.”

Ekkor jöttem rá, hogy én magam vagyok az akadály, miattam is nehéz az elszakadás. Hisz megszoktam a helyzetet, még akkor is ha nehéz volt. Most pedig itt a változás a nyakamon, és nem siettethetem, bármennyire is szeretném. (vagy talán igazából félek is tőle).Ekkor elfogadtam, hogy ezt a helyzetet, türelmesen kell viselnem, túlélnem, és ahogy a bölcs mese is mondja: Elmúlik.

Egyébként a tarot kártyák között is van egy lap, mely a türelmet helyezi a középpontba, az Érmék 7-es lapja. Ezt is nehezen szoktuk viselni. Hisz rengeteg dolgozol, erőfeszítéseket teszel, aztán mégsem történik semmi. Vársz, és vársz, és semmi. Aztán egy idő után feladod, és akkor végre minden elindul. Azt hiszem, ha az adott helyzetet nem akarnánk
annyira megoldani, akkor találna ránk a megoldás.

Erről egy Reményik Sándor vers jutott eszembe a Kegyelem című:

„Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted körömszakadtig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz, s ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

… mindegy, mindhiába.

S ekkor - magától - megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat - hasztalan ostromolták.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor – magától - minden elcsitul,
Akkor – magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem”

Ha tetszett, kérlek oszd meg barátaiddal a cikket a Twitter-en, Facebook-on, stb.